Hírek, események

Kié a főszerep? – Bea írása

Mikor megérkeztünk láttunk régi és új arcokat is, majd ahogy lenni szokott, a nap folyamán egyre bővült a létszám. Délelőtt belefogtunk egy filmforgatásba, ahol két csoportra bomlottunk. Az egyik csapat készített egy fikciós szösszenetet, miközben a többiek rövid, de annál viccesebb gifeket és animációkat készítettek egy telefonos app segítségével. Az alapvető célunk az volt, hogy tartalmat gyártsunk az okostelefonjainkkal, és az csak hab a tortán, hogy még valami művészeti alkotás is létrejött belőlük. Én a fikciós csapattal voltam, és egészen remek ötletekkel álltak elő. (Míg én évekig ültem az iskolapadban különböző  módszereket tanulva, addig, az az igazság, hogy most a tanáraim által annyit szajkózott bölcsességet első kézből tanulhattam meg, mert tényleg elég egy telefon a filmkészítéshez, a többi már a résztvevők kreativitásán múlik csak.) Miközben pedig a filmünket készítettük, nem kerülhette el a figyelmünket az sem, hogy a másik csapat dőlt a röhögéstől egész délelőtt.

Délután is próbáltunk a témánál maradni, de ekkorra már egy hosszabb filmnézés volt betervezve. Miután az elsőnek választott film nem nyerte el a gyerekek tetszését, kénytelenek voltunk váltani, és végül az Agymanók című animációs filmbe vágtunk bele. Sajnos nem mindenkit tudott lekötni a második választásunk sem, de sosem kell félteni a gyerekeket: aki unta a vetítést, az addig kiment focizni az udvarra. Miután vége lett a filmnek, még volt pár levezető játék, aztán irány haza vacsizni és aludni.

Másnap újra elővettük az Agymanókat, hisz nem csak időtöltés céljából néztük meg ezt a filmet. Egy kis drámajátékba fogtunk azzal a pár gyerekkel, akik előző nap végig figyelemmel kísérték a filmbeli történéseket. A feladat az volt, hogy egy-egy szituációt elmesélve eljátsszuk, hogy a szereplőinknek milyen érzelmek lehetnek a fejében. Ahogy belelendültünk a hasznos játékba, egy idő után már saját konfliktusokat hoztak fel a gyerekek, amiben nem értették, hogy a másik fél miért úgy reagál, ahogy – mi pedig megbeszéltük, és igyekeztünk közösen megérteni, hogy mi történt, kinek mi járhatott a fejében.

Vasárnap délután még körbementünk a faluban megnézni, merre járnak nap mint nap a gyerekek, aztán a búcsúzkodás után hazaindultunk. 

Úgy gondolom, hogy egy nagyon tanulságos és sikeres hétvégét töltöttünk a gyerekekkel. Ha kevesen voltak is, de velük szorosabb lett a kapcsolatunk, és alig várjuk a következő találkozót, hogy ismét munkálkodhassunk magunkon és a tudásunkon.

Az elkészült remekművet megnézhetitek a youtube csatornánkon!