Táborok

Láca-Láca-Cséke – Lácacséke 2018

Ez már a többedik alkalmunk volt Lácacsékén, ezért már egy feltérképezett terepen mozoghattunk. A gyerekek nagyjával már találkoztak az önkéntesek, volt már velük egy-egy aranyos, vagy éppen megnevettető történet, ami ismeretlenül is közelebb hozta őket az új Tarisznyásokhoz.

A lurkók nagy örömmel, és még nagyobb kíváncsisággal robbantak be az idei tábor helyszínére. Érdeklődve szemlélték meg az általuk még nem ismert önkénteseket, akikkel már pár pillanat után játékba torkollhatott a várakozás. A Tarisznya Táborok és a helyi gyerekek közötti kapcsolatot az egyik itt kitalált játék jellemzi a legjobban; ez a Láca-Láca-Cséke. Ez a kacsa-kacsa-libának egy itteni fűszerezésű változata. 

Miután megismerkedtünk, feltárhattuk előttük ennek a hétnek a témáját, ami a távoli, misztikus, de annál izgalmasabb ógörögország. Rengeteg tanulmányi feladat, és annál is több játék ölelte körül ezt az idegen földet. Volt itt ódivatbamutató, jellegzetes görög olimpia, és a sokak által imádott kereskedős játék. Ennek keretein belül négy városállam között ingáztak a gyerekek exotikus kereskedők bőrébe bújva. Jó problémamegoldó képességük lévén gyorsan rájöttek, hogy az igazán nagy gazdagsághoz összetett tervek kellenek. Az előállítás helyszínén kell megvásárolniuk a portékát, és onnan minél messzebb szaladni ahhoz, hogy hatalmas vagyonokért cserébe el tudják adni. Az értékesítés útjába időnként ilyen-olyan apró viták miatt kereskedelmi embargó állt, és mindeközben az elmélázó csencserekre még egy rabló is leselkedett, akivel vért és verejtéket áldozó kő-papír-olló csatákat kellett megvívniuk.

A hét vége felé együtt ellátogattunk egy kalandparkba. Itt egymást bíztató szavakkal, vagy akár karnyújtásnyi segítségekkel jutottunk át az akadályokon. Ezeknek a végén egy írdatlanul hosszú drótkötélpálya várt a próbálkozókra, amitől még a diadalittas önkéntesek is hajlamosak voltak megrettenni (ezen beszámoló írójával egyetemben). Ezt egy caplatós kirándulás előzte meg egy dimbes-dombos erdőségben, így kénytelenek voltunk beadni a derekunkat a kimerült siserehadnak, ezért a hegy csúcsán álló kilátóhoz már libegővel utaztunk. Itt körbekémleltük a tájat, mindenki megkereste saját házikóját (legyen az vélt vagy valós), majd pár eszméletlenül jóra sikerült csoportkép után megkezdtük utunkat lefelé, ugyancsak libegővel. A hosszasan lefelé ereszkedő masina időnként meg-megállt, de a hirtelen fakadt riadalmat jóízű nevetéssel el lehetett hessegetni.

A hetet egy családias-hangulatú szalonna sütéssel zártuk. Az ünnepi asztal csordultig volt rakva mindenféle finomsággal, ami kitartó szemezgetés után megfogyatkozott. Ezt dínom-dánom követte egy gitár társaságában, amin az egyik gyöngyhangú önkéntes, Olivér bácsi adta elő tudományát. Közösen megnéztünk egy hangulatosra sikerült vetítést a héten készült képekből, majd egy könnyes búcsú után elköszöntünk egymástól. Reméljük bennük is olyan nyomot hagyott mint bennünk. Jövőre találkozunk, imádnivaló, flúgos lurkók!