A Tarisznyásokról 2015 tavaszán hallottam először Győrfi Ramónától a szervezet egyik alapító tagjától. Aki olvasott rólam az egyik internetes hírportálon egy cikket, hogy milyen közösségépítő tevékenységet folytatok szeretett kis falumban Litkén. Ramóna akkor még Olaszországban tanult, de Facebook segítségével írt nekem egy üzenetet, amit első olvasásra nem is tudtam mire vélni. Mit is szeretne tőlem pontosan? Miért pont Litke? Hogy is nézne ki ez a dolog? Egyszóval nagyon sok kérdésem merült fel, ezért megbeszéltük, hogy videó hívásban talán hatékonyabban eltudja mondani azt, hogy miről is lenne szó. A beszélgetésben elmondta, hogy lenne több önkéntes fiatal az ország különböző helyeiről akik szívesen el jönnének Litkére és a gyerekeknek tartanának egy hetes napközis tábort. Ahol különféle játékos kreatív  feladatokkal próbálják meg az itteni fiatalokat tanítani. A beszélgetés után én még mindig nem voltam nyugodt egyszerűen nem tudtam elképzelni,hogyan is működne ez a dolog itt Litkén. Ezért megbeszéltük egy személyes találkozót Ramónával, hogy ha haza utazik megfog látogatni. Ez így is történt májusban került sor a személyes találkozóra,ami után már én is megnyugodtam egy kicsit és azt mondtam vágjunk bele. Az első táborra júliusban került sor, ami fantasztikusan sikerült, messze felülmúlta minden várakozásom. A gyerekek szinte szavakban sem lehet foglalni mennyire elvezték a tábort, de szerintem ezzel az önkéntesek is így voltak. Azóta minden évben jönnek Tarisznyás önkéntesek Litkére egy évben több alkalommal is, egy nyári 1 hetes és 2 napos több hétvégi táborra. A tavai év sajnos az COVID-19 miatt kimaradt. Mára már az anno még csak lelkes önkéntesekből álló csapat egy alapítvánnyá nőtte ki magát, aminek 2020 szeptemberétől az alkalmazottja ként dolgozom.